No title

Esterházy kastély

 

Írta: Bak Jolán

Magyarország legnagyobb szabású, a 18. századi más európai rezidenciákkal vetekedõ barokk építészeti alkotása Fertõdön, eredeti nevén Eszterházán található. A "magyar Versailles"-ként is emlegetett Eszterházát 1950-ben összevonták Süttör településsel; a két községbõl született Fertõd, mely Gyõr-Moson-Sopron megyében, Soprontól mintegy 25 km-re fekszik. Eszterháza volt a kisebb település, alig pár százan lakták. Süttör a nagyobbik, a régebbi település volt. Már 1313-ban Sehter néven említi a fennmaradt levéltári anyag. Jobbágyközség volt, a Kanizsai, majd a Nádasdy család birtoka. Az Esterházy család 1681-ben szerezte meg.

A kastély építését Esterházy József kezdte meg, aki 1720 júliusában megbízást adott Anton Erhardt Martinelli építõmesternek egy kétszintes, húszszobás, két dísztermes vadászlak tervezésére és építésére. A bécsi építész három hónap alatt felépítette a vadászlakot, mely a mai kastély magva. Az önálló fõépület mellé merõlegesen két nagyobb épület került, mely valószínûleg istálló és pajta lehetett. Ezeket a szárnyépületeket késõbb mulatóházakká alakították és kõkerítéssel kapcsolták a fõépülethez. Ez a kõkerítés a mai patkó alakú földszintes épület falvonalára emlékeztetve körülhatárolta az udvart.

A kastélyon ezután hosszú ideig nem folyt építési munka. Az Esterházy család levéltári okiratai 1754-tõl tanúskodnak újból a süttöri építkezésekrõl, amikor is Gottfried Wolf vállalkozott Miklós gróf szobáinak festésére. A hercegi címet ekkor még bátyja viselte.

Süttör falu az Eszterháza nevet csak 1765-ben kapta meg. Miklós herceg 1766 január 4-én kelt levelében már olvasható: "Schloss Eszterháza!" 1763 január 11-én Miklós herceg összehívta a különbözõ birtokrészek tiszttartóit és gondnokait. Ez a "comissio" meghatározta, hogy a "most jövõ egészen új süttöri épület" felépítésénél kinek mi a feladata. Ekkor indult az a hatalmas építkezés, melynek eredménye Magyarország egyik legszebb kastélyegyüttese lett: a magyar "Versailles". Az építkezés azzal kezdõdött, hogy a két mulatóházat egybeépítették a vadászkastéllyal, és megépítették a két földszintes, patkó alakú szárnyat.

A kastély építéstörténetével foglalkozó kutatók véleménye eltérõ a kastély újjáépítését, tervezõjét illetõen. A levéltárban számos nyugtamásolaton találjuk Jacoby Miklós építész nevét, aki 1756-tól dolgozott az Esterházy családnál, de nem tekinthetjük a kastély tervezõjének. Ünnepségeket szervezett, rajzoló és kivitelezõ volt. Valószínû, hogy Johann Ferdinand Mödlhammer építette az 1764-re elkészült, a díszudvart patkó alakban lezáró földszintes szárnyakat. Az udvari építész Melchior Hefele - aki Bécsben a magyar testõrség rajztanára volt -, egy 1756-ban kelt nyugta tanúsága szerint a süttöri kastély homlokzati tervrajzaiért és a munkák ellenõrzéséért pénzt vett fel. Ma már elfogadott tény, hogy a fõépület udvarim kétkarú díszlépcsõje hefele tervei alapján készült. Voit Pál véleménye szerint az 1762-ben készült vezérterv is Hefele alkotása, õt bízta meg a herceg a kastély teljes átépítésével. Õ készítette a fõépület fõhomlokzata elõtt kulisszaszerûen kialakított új homlokzati terveket.

Az egykori manzárdemeletet második emeletté alakította, a középrizalit felett harmadik emeletként emelt Belvederével és az elsõ emeletre felvezetõ szabad díszlépcsõvel a kastély középtengelyét tette hangsúlyossá. Voit Pál szerint a kastély egsze vitathatatlanul Hefele mûve, Jacoby és Mödlhammer csak irányították az építkezést. Az is ismeretes, hogy Esterházy Fényes Miklós igen határozottan beleszólt a tervezési munkába; az okiratok tanúsága szerint minden, az építkezésre vonatkozó kérdésben magának tartotta fenn a végsõ döntés jogát.

A fõbejárati hármas tagolású kovácsoltvas kapu a vasmûvesség remeke. 1764-66 között készült, kivitelezõ mestere Johann Carl Franke volt. Választóoszlopait rokokó kõvázák díszítik. Kétoldalt a kapuhoz ívesen hajló földszintes szárnyak csatlakoznak, majd kétemeletes szakaszokba mennek át és a háromemeletes fõépülettel egybeépítve a tojásdad alakú belsõ udvart zárják körül.

A földszintes épületek kõpárkányát vázák díszítik mindkét oldalon egy-egy kiugró résszel, tetjén trófeákkal díszített attika. Az emeletes szárnyépület ablakai egészen a padlóig érnek, gyámköveiken kissé kiugró küszöbbel és kovácsoltvas korlátokkal. Az egyenes épületszakaszon mindkét oldalon középütt négy kõoszlopon nyugvó erkély épült. Az erkélytartó oszlopok között egy-egy szökõkút van, kõbõl faragott mitológiai alakokkal. A középsõ három ablak felett a tetõ peremén levõ kõkorlátot kõváza, füzérdíszek és két puttó díszíti. A középsõ fõépület magasabb és díszesebb. A rizalit feletti oromzat mezejében nagy ütõóra látható, párkányán különféle alakok és fegyverek kõbõl mintázva. A középrész kõmellvéd posztamensein felváltva kõvázák és szobrok állnak. A harmadik emelet lapostetõs, kõpárkánnyal díszítve. Az elsõ emeleti, kettõs oszlopokon nyugvó erkélyhez íves karúm kétmenetes díszlépcsõ vezet, melyet kovácsoltvas rokokó korlát szegélyez. A korlátokat lámpásokat tartó puttók díszítik; az erkélyen két kõváza, középen az aranyozott hercegi címer.

A díszlépcsõrõl a zeneterembe jutunk. Fehér alapon dúsan aranyozott, a falakon hasonló színû falikarokkal, 64 gyertyával. Innen a díszterembe léphetünk, mely fehérre festett, különbözõ harci jelvényekkel és puttókkal díszített, aranyozott. A terem mennyezetén Johann Basilius Grundemann freskója: Apolló a Nap szekerén. A mennyezetrõl öt nagy csillár függ alá. A négy sarokban az évszakokat ábrázoló életnagyságú szobrok márványtalapzaton állnak. A zeneterem és a díszterem a háborús pusztítások ellenére jó állapotban megmaradt. Az egykori olajfestnények elpusztultak, helyükön ideiglenesen a 17. századból származó flamand és francia gobelin díszlik. Az itt látható vázák, szobrok, kandallók eredeti darabok.

A háromemeletes kastélyban a termeket és a Belvedere-t nem számítva összesen 126 helyiség van. A földszinten található a nyári ebédlõ, a Sala Terrana; padozata fehér márvány, a falak fehérek, részben zöldre festve, ezüst virágfüzérekkel. A mennyezeten mitológiai jeleneteket ábrázoló freskók, Joseph Ignatz Mildhofer munkái láthatók. A két oldalsó fal közepén tükrökkrl kirakott bemélyedés, alatta kõlapon márvány medence, benne porcelánbékák úsznak.

Ezeknek a termeknek a helyreállítása megtörtént. Berendezésüknek csak kis része került elõ, így azokat más kastélyokból vásárolt, korabeli bútorokkal rendezték be. Napjainkban 21 szalon szépségében gyönyörködhetnek a látogatók.

www.interword.hu
www.interword.hu